Olyan teremtmények vagyunk, hogy néha egyetlen szó nélkül is rengeteg mindent ki tudunk fejezni. Egy pillantás, egy grimasz, egy lesütött tekintet, egy apró fújás a szánkkal, egy kacsintás... Búcsú, üdvözlés, öröm, bánat, és még sok más. A barátok is néha a szavakat mellőzve meg tudnak beszélni pillanatok alatt mindent. Tudják, hogy egy-egy kérdésükre mi a másik válasza, ha csak ránéznek annak az arcára. Egyetlen kicsi mozdulat, és minden tisztán érthető. Csodálatos dolog. Meg tudunk érteni dolgokat, mélyebb értelműeket is, ha nem kérdezünk, hanem csak belenézünk az előttünk álló szemébe. Sokan, sokféleképpen fogalmazták már meg ezeket a gondolatokat, egy mondatba, vagy csak pár szóba sűrítve. Olykor tényleg nehéz megtalálni a megfelelő szót. Lehet élő beszédben, vagy bármilyen levélben. Írottan, hangzóan. A költők, az írók és a dalok. Mindhárom kategóriába tartozó emberek szavakkal próbálják visszaadni azt, amit tényleg le lehet írni. Én is párszor már beleestem abba a helyzetbe, hogy mondanom kellett volna valamit, de egyzserűen nem tudtam kifejezni magam. Kissé kellemetlen, de aztán néhányszor testbeszéddel oldottam meg. Viszont otthon ülve leginkább papírra (gépre) vetve teszem. Pár sor, és máris jobban érzem magam. Van, aki nem az írással adja ki magából a feszültséget. Nos, most kerültem el odáig, hogy nem tudok nektek mit írni többet ezen a bejegyzésen belül. Innentől hagyom, hogy néhány kép beszéljen magáról, szeretem időnként emelezgetni a fotók mondanivalóját, mint egy vers, vagy novella elemzésénél.
Szép estét nektek!
Colton Dixon - You Are ( nem túl bizalomgerjesztő a külseje, de a lényeg, hogy kiről énekel )
by Rachel