2014.08.09 16:57
Morten bevezette a kis karámba a sötétpej csikót, Luke pedig a kancát, akiket az aranysárga kicsi botladozva követett. Átáztak az újabb felhőszakadástól. Fáradtan szálltak le a lovaikról. Ralph bevezette a lovát az istállóba, miközben a két fiú elkezdte lecsutakolni a másik kettőt a cölöpöknél. Lancelot a fekete fríz, nagy érdeklődéssel nyihogott a lova felé.
- Csak ne produkáld magad! – intette le a lelkes csődört a férfi, mire az csalódottan hajtotta le a fejét. Ralph csak csóválta a fejét és mosolygott. Lehet, hogy egyszer még eredményes lesz ennek a behemótnak az udvarlása. Majd beszélek Simonnal.
Mögüle egy kéz nyúlt ki benne egy pohárral. Megfordult. Felesége mosolyogva ölelte át, és átnyújtotta neki az innivalót.
- Milyen volt a túra? Látom az eső megtette a hatását. – majd végigmérte a férjét, akinek a haja nedves tincsekben tapadt a homlokára.
- Azért nem ártana egy forró fürdő meg meleg vacsora. – karolta át a nőt Ralph.
- Délelőtt elmentünk Cayékhez. Van egy új csikójuk, amit Simon szerint meg kéne venned. Jó tagja lenne a tenyészetünknek.
- Kanca? – nézett föl a poharából a férfi.
- Igen. Prince és Arnica csikója. Most pedig be kéne mennünk. Meg szeretném hívni ezt a két legényt vacsorára. Ha már ennyit dolgoztak? – ám a férfi gyorsan megcsókolta.
- Hé! Mióta vagy te ilyen romantikus?
- Csak megragadtam az alkalmat. – az udvaron Luke és Morten csak kuncogtak munka közben.
- Na, jó megyek. Összedobok még egy kis desszertet.
Újra megölelték egymást, aztán Anne kisétált az istállóból.
* * *
...mire ő felsegített a sárból. Aztán felültetett maga mögé, és hazavitt! Mintha egy álom lett volna! Csak a sáros ruha nem stimmelt, de akkor is nagyon jó volt! Tehát kedves Dorothy elhiheted, hogy nem közömbös irántam. Legalábbis remélem. De hogy tudok állandóan csak róla írni? Majd írok, ha történt valami!
Üdvözlettel: Nadine Cay
U.i. : Ugye te is jössz a bálra?