A minap, estefelé éppen hazafelé bicikliztem egy műsorpróbáról, és csodálattal vegyes örömmel néztem a már korábban kiakasztott fénylő, villogó díszeket a házakon, és a környező fákon. No, meg az ablakokba állított hangulatos gyertyákról se feledkezzünk meg. Mindig kicsit izgatottabb leszek, ha meglátom őket, és belegondolok, hogy hipp-hopp és itt is van a karácsony, az év egyik legszebb ünnepe. A család összeül, az ünnepi ebéd az asztalon, a gyertyák vidáman pislákolnak kis tartójukban a fogások között... Minden egyes alkalom különleges. És van, hogy jobban szeretek adni, mint kapni. Ahogy a közmondás szerint is van. Persze kisebb koromban inkább kaptam volna legtöbbször, de most már jobban örömömet lelem abban, hogyha egy másik illető arcára nézek, és kapok egy ölelést, miután átnyújtottam valamilyen apróságot. Mindkét fél arcára mosolyt csalnak ezek a pillanatok, és én sohasem unok beléjük. Most még egy "előkarácsonyi" bejegyzést szerettem volna feltenni, mielőtt belevetjük magunkat az ajándékok készítésébe, és odaadásába. Egy dal ihlette meg ezt, fogadjátok szeretettel.
A mai dal: Earne Haase and Signature Sound
Üdvözlettel: Rachel