2014.12.06 11:38
Kellemes december 6.-át kívánok nektek ezzel a saját versikével és pár aranyos képpel!
Fenyőfa
Őszbe hajlik már a rengeteg,
Rá az ég borítja fellegi fátylát,
Lélegtelen ujjal nyúlnak kezek,
Csupaszon, fésülik a sötét márványt.
Bólint az öreg, sokat élt tölgy,
Mellette fáradt plántja integet,
Lágy szellőcske sípozik fönt,
Mint magányos szellemi kisgyerek.
Méla maskarás pihen középen,
Tó tükrében csodálja önmagát.
Zöld ruhája százfelé meredez,
S elegáns rajta minden vonás.
Gondolkozik, illeg-billeg,
Csak nem neki is ez a célja?
Rendeltetése ily szerény lenne,
Őre legyen a hétalvóknak?
Nem hiába, nem hiába ez a sok,
Élénk, le nem hulló levelecske,
Nem hiába lett az pont
Neki, az éberebbnek megteremtve!
Feladata nem is igen nagyon más,
- Addig csak nőjön s gyarapodjon, -
Szükséges lesz, majd jön a hálaadás,
Akkor éri el a végállomást. Ott, a havon.
Üdv: Rachel