A napsütés most éppen a szemembe világít, ahogy próbálom lenyomni a megfelelő billentyűt, és egyre csak azon gondolkodom, hogy végre péntek van! Azt hiszem igaza van annak, aki ezt mondja: "A hét első öt napja a legnehezebb." A péntekkel átlépünk egy kevésbé 'gürizős', rövidebb szakaszába a hétnek. Mármint, ez többnyire inkább az iskolásokra jellemző, és tényleg sajnálom azokat, akiknek egész hetes munkájuk van. Igazán kell az a két nap pihenésre, és azokra a dolgokra, amiket hét közben nem tudunk megcsinálni. Sok olyan hétvégére tekinthetek vissza, - sajnos - amikor nem csináltam semmi érdemlegeset magamhoz képest. Nem szeretem a tétlenséget, de szívesen halogatom későbbi időpontra az intenzív agyi, vagy fizikai munkát igénylő feladatokat. Pedig nagyon jó visszanézni, hogy nem a zúgó monitor, egy könyv szavakkal telezsúfolt oldalai, vagy csak a négy fal között töltöttem el azokat a napokat. Mert ilyenkor olyan, mintha ki sem léptél volna abból a mókuskerékből. Én is az iskola és az otthonom között ingázok, egy-két pici kitérővel, ( bolt, vagy a közelünkben lévő fagyis :) ) de mindig muszály változtatni a hét közbeni szokásokon, hogy úgy érezzem valóban élek, és teszek valami hasznosat, vagy akár kikapcsolódok a barátaimmal. Mára néhány saját fotó negatívját hoztam nektek, aminek az ötlete már az előző bejegyzés szerkesztésekor meg volt, de ma találtam elég időt és affinitást arra, hogy neki tudjak ülni. Köszönöm a támogatásotokat, sokat jelent számomra az egyéni, kedves olvasótáborom! Szép hétvégét nektek!
by Rachel