A napsütés most éppen a szemembe világít, ahogy próbálom lenyomni a megfelelő billentyűt, és egyre csak azon gondolkodom, hogy végre péntek van! Azt hiszem igaza van annak, aki ezt mondja: "A hét első öt napja a legnehezebb." A péntekkel átlépünk egy kevésbé 'gürizős', rövidebb szakaszába a hétnek. Mármint, ez többnyire inkább az iskolásokra jellemző, és tényleg sajnálom azokat, akiknek egész hetes munkájuk van. Igazán kell az a két nap pihenésre, és azokra a dolgokra, amiket hét közben nem tudunk megcsinálni. Sok olyan hétvégére tekinthetek vissza, - sajnos - amikor nem csináltam semmi érdemlegeset magamhoz képest. Nem szeretem a tétlenséget, de szívesen halogatom későbbi időpontra az intenzív agyi, vagy fizikai munkát igénylő feladatokat. Pedig nagyon jó visszanézni, hogy nem a zúgó monitor, egy könyv szavakkal telezsúfolt oldalai, vagy csak a négy fal között töltöttem el azokat a napokat. Mert ilyenkor olyan, mintha ki sem léptél volna abból a mókuskerékből. Én is az iskola és az otthonom között ingázok, egy-két pici kitérővel, ( bolt, vagy a közelünkben lévő fagyis :) ) de mindig muszály változtatni a hét közbeni szokásokon, hogy úgy érezzem valóban élek, és teszek valami hasznosat, vagy akár kikapcsolódok a barátaimmal. Mára néhány saját fotó negatívját hoztam nektek, aminek az ötlete már az előző bejegyzés szerkesztésekor meg volt, de ma találtam elég időt és affinitást arra, hogy neki tudjak ülni. Köszönöm a támogatásotokat, sokat jelent számomra az egyéni, kedves olvasótáborom! Szép hétvégét nektek!
by Rachel
Hála Istennek a jó pár napja tartó küzdelemben végül is az Immun-rendszerem győzött, így újra a dolgaimra tudok koncentrálni. A természet véééégre (!!!) kezd elfogadható képet ölteni, egyre több lelkesedést és pezsgést hozva a napjaimba, sőt egy kis ideje meg is lepett, mikor egy szimpla rövidujjú elég volt kint a napon. Érdekes. Mintha a tavasz már szinte nem is létezne, csak a fagyosság átcsapna egy-két nap alatt a forró nyári hangulatba. Remélem azért a gyümölcsfáink nem sínylik meg ezt annyira mint én, mert én tényleg nem igazán kedvelem a gyors "ide-odát". Nos, ma néhány otthoni finomságos képet hoztam nektek, és egyet az egyik korábbi estémről, amikor fizikát kellett volna tanulnom, de a füzetemben lévő képből is csak az derül ki, hogy nem igazán volt kedvem hozzá, na meg az is, hogy tényleg művészlélek vagyok. Talán az emberábrázolással még van gondom, de ha gyakorlom, biztosan jobban fog menni. Hát, igen... - gondolom ilyenkor néha - lehet, hogy nem inkább a vizuálisan formákból kihozható dolgokon kéne törni a fejem, hanem az egyenleteken és egyebeken. Bevallom sokszor nehéz - gondolom közületek is pár embernek - az életre kelő kinti világot bambulva az üveg másik oldalán ülve könyveket bújni. De ez van, majd meg lesz annak a másnak is az ideje. Szóóval, szép napokat, és próbáljátok ki ezt a receptet! Szuper finom! :)
Recept: Apróséf.hu
Mai dal: You Never Let Go
by Rachel
A költészet napja alkalmából szeretnék most néhány sort írni. Ez a nap József Attila nevéhez fűződik, ezen a napon született közel 110 évvel ezelőtt. Először 1964-ben ünnepelték meg. Minden évben országszerte felolvasások, előadások, és versmondó versenyek keretében emlékeznek meg róla. ( forrás: Körkép.sk )
És szerettem volna még felrakni a kedvenc versemet, ami szintén egy magyar költő műve. Biztosan sokan ismeritek, és nincs háború, mégis mindig nagy kedvvel olvasom el.
Radnóti Miklós: Nem tudhatom
NEM TUDHATOM
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
(1944)
by Rachel
Egy olyan háttérből jövök, ahol fogantatásomtól számítva értékes vagyok. Rendes gyermekkorom volt, vannak testvéreim, és szüleim. Nem ért még akkora trauma az eddigi - rövidnek mondható - életemben, mint ami ebben a filmben történik a lánnyal. Felfordul minden. Úgy érezheti az ember, hogy az a szoba, amelyben éppen ül, nem is igazán az övé. Hogyha egyetlen döntés a múltban másképp lenne, most egy másik szobában ülne, ugyanolyan természetesen. Lehet, hogy nem egy piros, hanem egy kék tolltartóból venné elő a ceruzáját, vagy fekete, és nem zöld lenne a sarkon álló olvasólámpa. Ezek most nagyon részletes dolgok, de mégis hozzátartoznak egy személy életéhez. Más barátok, más ház, más szülők, más minden... És ezek mind abban az állapotban is természetesek lennének.
Ez a film mindig megérint, pedig már legalább negyedszerre láttam. Az egyik legnagyobb értékről szól: az életről. És hogy egy élet menetének a kezdetén az ember nagyon sebezhető. Gyakorlatilag ki vagyunk téve mindannyian a tulajdon szülőanyánk döntéseinek. Ő határozza meg egyetlen szóval, hogy hagy-e lehetőséget nekünk ezen a világon (mióta életbe lépett az abortusz engedélyezése). Ám van olyan eset, hogy még ez sem tüntethet el egy apró, dobogó szívet csak úgy. A Mindenható keze az, ami mindig közre játszik. Hallottam már túlélőkről...
"Minden élet szép..."
The Afters - Life is beautiful
by Rachel
Nem tagadom, a mai bejegyzés is egy dal alapján készül. Mikor felfedeztem egy másik bloggerina oldalán ezt az együttest ( köszönet Dorine Osteen-nak ), rögtön a zenéikbe szerettem, és most szeretnék mutatni is egyet. Bár most nem ez a lényeg. Hanem, hogy végre itt a szünet! Ne engedjetek le, mert rengeteg mindent tudtok még csinálni. Én - személy szerint - már sokszor elkövettem azt a hibát, hogy nem használtam ki eléggé az időmet, és a végén döbbentem rá, mennyi mindent akartam még. Kapjátok össze magatokat, menjetek, és csináljatok valami felejthetetlent, amire eddig nem volt időtök! És közben legyetek vidámak a kissé még mindig borús, és hűvös időjárás ellenére is! Most igazán érdemes elutazni, vagy kimenni a szabadba. Szóval legyetek jókedvűek, és ragyogjatok, mint egy gyémánt! Hiszen erre lettünk teremtve, hogy alkotónk akaratát betöltsük, és élvezzük azokat a dolgokat, amiket nekünk adott! Ne menjetek el a pillanatnyi örömök mellett sem, élvezzétek őket, és legyetek hálásak! Én is próbálok majd erre törekedni, és nagyon szuper szünetet kívánok nektek!
Üdv ismét, örülök, hogy most megint van időm leülni. A húzós hét után végre van elég percem ihletet kapni, és képeket keresgélni, hogy mutathassak pár dolgot. A mai bejegyzést egy számomra új dal ihlette: Hanna - A szél című száma, tehát ezúttal magyarul hallgatunk zenét. Az újabban feltámadt szél kissé elfújta a meleget, így arra léptem ki a házból reggel, hogy bizony nem lesz elég a farmerdzseki. Eddig kissé szokatlan volt talán a hirtelen délutáni nagy meleg, de most már igazán maradhatna. Valamiért ezt a telet kissé nehezebben tudtam kivárni, ezért kicsit lelohadt a kedvem, de végül minden jóra fordult, mert találkoztam egy kedves baráttal, és újra vigyorogtam, mint a vadalma - ahogy apa mondaná. Szóval kikerestem "néhány" szuper, a hangulathoz, címhez és időjáráshoz illő képet nektek. Fogadjátok szeretettel! :)
by Rachel
Ismét egy tavaszias, hangulatos bejegyzést szeretnék mutatni nektek, amibe próbáltam egy kis életet, jókedvet, és színeket vinni az új évszak alkalmából. Nem hiába raktam az "újjáéledés" címet mára, mert már - nálunk igen, remélem nálatok is - lehet érezni a bőrünkön a közeledő jó időt. Bár reggel a biciklin még vacogtam, délutánra egészen felmelegedett a levegő. Borzasztóan szeretek úgy felkelni, hogy az ablakomon beömlik a fény, és a narancssárga falak még inkább megsokszorozzák a ragyogást. Ilyenkor könnyebb belegondolni abba, hogy még igenis tenni kell a dolgokat, és tanulni, iskolába járni, és könnyebb végig is csinálni a napot, ha nem koromsötétben ül az ember. Szóval itt van pár kép, ami remélem egy kis jókedvet fog csempészni azoknak a gondolataiba, akiknél még hűvös és rideg az idő. I wish you a very happy and beautiful spring!
by Rachel
Végre itt a tavasz! És még mindig alig hiszem el. Ugyanis időnként kedvesen - gondolom titeket is - meglep néhány esős óra ezekben az egyre több világosat rejtegető márciusi hónapokban. A napsütéses órák számának növekedésével végre később sötétedik, és melegebb is lesz, ami pedig azt jelenti, hogy több dolgot csinálhatunk akár otthon a házban, akár a szabadban.
Volt egyszer egy olyan év, amikor a barátnőm rokonai ellátogattak ide, Bajára, és nem is akárhonnan, hanem Amerikából. Akkor még kicsi voltam, és nem telt el nap anélkül a nyárból, hogy ne játszottunk volna. Kirohantunk délelőttönként a poros utcára, és mindenfélét csináltunk. Virágot szedtünk, temérdek gyíkot fogdostunk össze a testvéreimmel és a többiekkel, majd dél körül behúzódtunk a jó hűvös lakásba, és TV mellett jó hideg üdítővel ütöttük el az időt. Délutánra pedig ismét tele energiával szabadultunk ki, mint a kalitkából kiengedett madár, és folytattuk ott, ahol abbahagytuk, vagy újabb ötletekkel álltunk elő. Nekem így telt az a nyár, és még máig is felejthetetlen...
Nos, a mesélést abbahagyva, térjünk vissza az eredeti dologhoz. Tenni valamit. Ez így elég egyszerűen hangozhat, mert most is éppen írok. De mi az, amikor igazán tesz valamit az ember? Én sokszor próbálom úgy felfogni, hogy hasznosat. Gondolom ti is vagytok úgy, hogy amint eljön a gigantikus "Holiday", elfelejtitek az összes tervezett programot, amit csinálni akartatok. Így, tucatszorra, ezt végiggondolva nem annyira nehéz valamivel előállni, de annál nehezebb hasznos előtagú cselekvést találni. Köthetjük hozzá a kellemest, mert ugyebár a nyárról beszélünk, de jó érzés úgy visszatekinteni, hogy tényleg sokat csináltunk. Hogy tanultunk, barátkoztunk, régi kapcsolatokat építettünk, segítettünk, vigyáztunk, tapasztaltunk, élveztünk, és egyben pihentünk is. Én nem vagyok egy party típus, így ez a variáció eszembe se jutott. Remélem ti is szeretnétek majd valóban hasznosan eltölteni a következő szüneteket, vagy egy szimpla hétvégét, és majd úgy tekinteni vissza rá, hogy minden egyes órája értékes volt. Tehát ma néhány egyszerű fotótipp következik:
Ez is egy megoldás :) --->
by Rachel
Úgy gondoltam, hogy a mostani alkalommal egy egyszerűbb témát választok. Olyan összeállításokat kerestem, amiket a még hűvöses tavaszi első pár hétben simán fel lehet húzni, és kivételesen csakis a szoknyákra tettem a hangsúlyt.Úgy szeretnék néhányat ezek közül a ruhatáramban látni! De mikor legutóbb bementem egy ruhaboltba, és megláttam a címkén azt a - számomra - hatalmas számot, rendesen megborzongtam. Pedig az volt az eddigi legszebb szoknya amit láttam! Minden tekintetben különleges, és tökéletes: szabás, minta, szín, stb... Na, jó nem mesélek tovább, jöjjön a megszokott rend. Jó képnézegetést, és ismét hoztam egy aprócska, frissítő hangulatot adó dalt.
Szép napokat nektek!
by Rachel
Homokos tengerpart, kék tenger, hófehér házak, kék tetők.... Ezekről a jellemzőkről biztosan eszünkbe jut a modernkori Görögországról egy-két kép, és azt kívánhatjuk, hogy bárcsak már nyár lenne. Ám még hátra van egy teljes évszak, úgyhogy inkább élvezzük ki azt is, és készüljünk fel jó tippekkel az utána következőre! Ma egy sarus, mintás, jellegzetes görög összeállítással készültem, amiket ha nem is mindegyiket konkrétan ennek a népnek a jellegzetességei ihlettek, de határozottan magunk elé képzelhetjük a homokot nyaldosó tiszta, fehér habos vizet és az ókori motívumokat ( babérkoszorú, meander=görög kulcs), amik még máig élnek, és szerepet játszanak - ahogy itt láthatjuk - a divat terén is. Szóval kezdődjön a kissé nyárias hangulatot idéző képsor, jó nézegetést! ;)
( Most egy kedves színésznőt bújtattam el, megtaláljátok? )
Worship Central - Let It Be Known
by Rachel